A Pécsi Püspökség rövid története

I. 1543-ig.

II. A hódoltság kora és az újrakezdés évtizedei

III. Pécs szabad királyi város évtizedei

IV. A XX. század

A Pécsi egyházmegye 2003-as statisztikai adatai

VISSZA

I. Története 1543-ig

Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett a püspökség székvárosa. A terület római kori központja, Pécs elődje, Sopianae város volt, amely virágkora a 4. századra tehető. A 3. sz. végén (kb. 297) történt közigazgatási átszervezés nyomán, Pannonia Inferior tartomány D-i részéből kialakított, Valeria provincia polgári közigazgatásának székhelye lett. A 4. században jelentős keresztény közösség élt a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a Világörökség részei, a dómtéren ill. a székesegyház közelében találhatóak: ókeresztény mauzóleum, Péter Pál és korsós sírkamrák, cella trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át Valéria tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött. A legújabb kutatási eredmények (Tóth Endre) alapján a keresztény lakosság kontinuitása nem mutatható ki: a város keresztény népessége nem érte meg a honfoglalást és a püspökség megalapítását. A népvándorlás időszakában az ókeresztény temetőt, sírépítményeket lakóhelyként használták az itt élők. Mára az is bizonyítottá vált, hogy a 9. századi forrásokban szereplő Quinque Basilicae és Quinque Ecclesiae helyneveket nem lehet Pécsre lokalizálni. Az első település Spalato és Knin között feküdt, míg a második helynév egy 11. századi hamis oklevélben szerepel, amelybe az akkor már létező középkori magyar város, latin neve alapján került. A püspökség megszervezése I. (Szt.) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szt. Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében. Az erősen interpolált, határleíró oklevél a somogyi konvent egy 1404-ben kelt átiratában maradt fenn. A püspöki székhely kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: É-on és Ny-on a veszprémi egyházmegyével volt határos; K-n a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált; DNy-on csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére. Az egyházmegye létrejöttét követően szerveződtek meg a területen a vármegyék: Tolna, Baranya, Pozsega, Valkó. A püspökség területén nyolc főesperesi kerület jött létre: a tolnai, a regölyi, a baranyai, a vátyi (a 13-14. sz. fordulójától székesegyházi), az aszúági, a valkói, a marchiai, és a pozsegai. - Első püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert lett, aki Fulbert chartres -i püspöktől, vélhetőleg a székesegyházi iskola számára, kérte Priscianus latin grammatikai munkáját. Halálát (1046) követően a székesegyházban temették el Orseolo Péter királyt.

A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szt. Zoerard - András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár - Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. századi püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház É-i oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. A 15. század püspökei közül Albeni Henrik (1421-1444) a káptalan konszenzusával alapította a székesegyház oldalához épített, Szt. Móric és vértanútársai tiszteletére szentelt kápolnát, amely javadalmát 4 székeskáptalani javadalommal egyesítette és a mindenkori székesegyházi hitszónok részére kötötte le. Janus Pannonius a kiváló humanista költő is a pécsi püspöki méltóságra emelkedett (1459-1472). Csáktornyai Ernuszt Zsigmond püspök (1473-1505) Mátyás király kincstartójaként tevékenykedett, és a püspökvár megerősítése is az ő nevéhez fűződik. Szatmári György (1505-1521) királyi kancellár, a későbbi esztergomi érsek, nevéhez fűződik a püspöki palota és az ún. Aedes Sacmarianae , reneszánsz stílusú átépíttetése. Csulai Móré Fülöp püspök (1523-1526) a mohácsi csatatéren vesztette életét. Várallyai Szaniszló püspöksége (1541-1548) idején, 1543. július 20-án foglalták el a törökök Pécsett, majd ezt követően az egész egyházmegye területe fennhatóságuk alá került. - Az egyházmegye területén mintegy 529 templomos hely, plébánia műkö-dött a 14. század elején. Három káptalan működött a területén: Pécsett a Szt.Péterről nevezett székeskáptalan és a Keresztelő Szt.János társaskáptalan, míg Pozsegaszentpéteren a Szt.Péter kollegiális egyház. A szerzetesrendek is megtelepedtek az egyházmegyében, így a bencések, a ciszterciek, az ágostonos kanonokok, a premontreiek, az ágostonos remeték, a pálosok, a domonkosok, a ferencesek, a kármeliták, a lovagrendek közül a templomosok és a johanniták létesítettek rendházakat. Pécsett mind a négy kolduló rend megtelepedett a középkor folyamán, amely a városon kívül csak Budán mutatható ki. Az a középkor folyamán a pécsi volt az ország egyik leggazdagabb egyházmegyéje.

vissza a lap tetejére

II. A hódoltság kora és az újrakezdés évtizedei

A török hódoltság idején a székesegyházat raktárnak használták, a Szent Bertalan plébániatemplomot pedig dzsámivá alakították. A pécsi püspökséget folyamatosan betöltötték jelezvén, hogy a terület a magyar katolikus egyház részét képezi. Az egyházmegye és a város felszabadításáig azonban egyetlen püspök sem járt az egyházmegye területén. A török hódítok vallási kérdésekben relatíve toleranciát tanúsítottak, így a következő felekezetek működtek az egyházmegye területén az iszlám mellett: katolikus, unitárius, református, ortodox. Az unitárius püspök székhelye is Pécsett volt. Kezdetben Pécsett a Mindenszentek templomot az unitáriusok és a katolikusok közösen használták, majd a 17. században a katolikusok kiszorultak onnét. Először a templomhoz épített kápolnában, majd 1653-ban a Mindenszentek templom mellé épült fatemplomban mutatták be a szentmiséket. Baranyában a kb. 60-70 faluból álló katolikus lakosság teljesen elszigetelten állt az unitárius és református települések gyűrűjében. A hódoltságban ez volt a legnagyobb lélekszámú katolikus népesség, ezért kelthette fel a jezsuiták érdeklődését, akik 1612-től kezdve Pécsett missziót működtettek. A katolikus falvak lakosainak pasztorációját a jezsuita és a ferences atyák mellett, a nép körében tekintélynek örvendő laikusok, az ún. licenciátusok végezték.

A püspökök közül Dudith András (1563-1567) Sziget várába kívánta székhelyét átenni és a káptalan tagjait is ez irányba ambicionálta, azonban a kísérlet eredménytelen maradt. A 17. század folyamán a püspökök megpróbáltak kapcsolatot létesíteni egyházmegyéjükkel. Segítségükre voltak ebben a jezsuita atyák, akik az esetek döntő többségében az általános helynöki teendőket is ellátták. Fontos volt ez a hívek lelki gondozása szempontjából és nem elhanyagolható, hogy az egyházi és földesúri adókat is igyekeztek begyűjteni. A pécsi püspökök közül e században Vinkovits Benedek (1630-1637) tette a legtöbbet, hogy a püspökség birtokait megőrizze (lajstromot készíttetett ezekről) és az egyházmegye állapotáról a lehető legtöbb információt összegyűjtse.
Az egyházmegye területe 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A felszabadító harcok hadmozdulatai következtében, és a seregek felvonulási területe mentén a lakosság nagy része elmenekült, ill. sokan áldozatul estek. Az új időszak első püspöke a harcos természetű Radanay Mátyás Ignác (1687-1703) lett. Radanay püspöki működését a kinevezése körüli bonyodalmak, I. Lipóttal való szembenállás és az újrakezdés nehéz feladata determinálta. Legfontosabb feladatának a klérus birtokainak visszavételét és az egyházmegye rekatolizálását tekintette. 1692-ben Pécs város lakossága esküvel kötelezte magát, hogy Római Katolikus vallásúak élhetnek csak a püspöki székhelyen. Radanay a püspöki birtokokról is elűzte a más felekezethez tartozókat. A Rákóczi-szabadságharc eseményei közül Pécs 1704-es felprédálása precedens értékű. A kegyetlen mészárlást a kurucok kezdték, akik a város ortodox lakosságát gyilkolták módszeresen, majd az elvonulásukat követően, a császáriak oldalán harcoló rácok rohanták le a várost, és a katolikusokat mészárolták le. Működése idején visszatelepedtek a városba a szerzetesrendek.
Nesselrod Ferenc püspöknek (1703-1732) címzett diplomában erősítette meg I. Lipót, 1703-ban, az egyházmegye klérusának, új adományként ( nova donatio ), visszaadott birtokait. 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze, amely feltárta a katolikus papok és a megfelelő állapotú egyházi építmények hiányát. Papnevelési alapítványt tett, valamint kórházat alapított a mai Kórház téren, amely mellett álló dzsámit a kórház kápolnájává avatta fel . Őt Thurn Antal Kázmér (1732-1734) követte az egyházmegye élén. A spanyol származású jezsuita, Cienfuegos Alvarez bíboros, pécsi püspöksége idején (1735-1739) ugyan el sem látogatott székhelyére, csak levelezés útján intézte a felmerülő ügyeket, ám 1736-tól megindulhatott a teológiai képzés, majd utóda Berényi Zsigmond (1740-1748) felépíttette a szeminárium épületét, amely 1746-tól működött.

A 18. század legjelentősebb pécsi püspöke Klimo György (1751-1777). A papság képzését, a tudomány és a kultúra támogatását tartotta szem előtt, a korszak egyik legnagyobb mecénása volt. Történelmi érdeklődése nyomán elmélyedt a püspökség korábbi históriájában és elérte, hogy - a Kalán püspök nek a 12. században engedélyezett - érseki pallium viselésének jogát XIV. Benedek pápa (1740-1758) az ő és utódai számára is biztosította. A teológiai képzés színvonalát emelendő kiváló kvalitású tanárokat alkalmazott. Koller Józseffel a pécsi egyházmegye magyar államalapítást követő történetét-, míg Szalágyi Istvánnal a terület korábbi történetét kívánta elkészíttetni, kutatásaikat anyagilag és személyes kapcsolatai útján is támogatta. Impozáns könyvtárát 1774-ben nyilvánossá tette, megvetve ezzel a mai egyetemi könyvtár alapjait. Papírmalmot létesített, püspöki palotájában csillagvizsgálót rendezett be, hatalmas éremgyűjteményt állított össze. A romos állapotban lévő templomok újjáépítésére, új épületek emelésére biztosította az anyagi forrásokat.

vissza a lap tetejére

III. Pécs szabad királyi város évtizedei

Klimo György még életében utódjául jelölte ki Dezeritzki Országh András címzetes püspököt. A kanonoki testület egyhangúlag őt választotta meg káptalani helynöknek, ám Országh elutasította a kinevezését. Ekkor a káptalan a helynöki tisztséggel Nunkovits György olvasókanonokot bízta meg. Klimo halálával egy merőben új közjogi helyzet állt elő, ugyanis a püspökök ezt követően nem viselték a főispáni méltóságot. Így a város újult erővel kezdhetett hozzá a szabad királyi rang megszerzéséhez. A több évtizedes küzdelem 1780. január 21-én meghozta gyümölcsét: Mária Terézia aláírta a város szabadítólevelét, ezzel egyetemben megszüntette a püspöki, káptalani, székesegyházi és szemináriumi joghatóságot, valamint a püspök főispánságát is. Az új püspököt 1780. június 23-án nevezték ki az egyházmegye élére, Eszterházy Pál László (1780-1799), egykori pálos rendfőnök személyében.
II. József egyházpolitikai rendeletei egyrészt az egyház hatókörének megnyirbálásával, másrészt a szerzetesrendek egy részének - köztük a pálosrend - feloszlatásával súlyos terhet róttak rá. Emellett tevékenyen részt vett az egyházmegye kormányzásában: mintegy 30 templomot építtetett. A copf stílusú püspökszentlászlói kastélyt 1797-ben emeltette, ezzel egyidejűleg itt templom is épült. A pécsi és a mohácsi püspöki lakot kibővíttette. Halálát követően, 1799 és 1807 között, a püspöki szék üresedésben volt. A zűrzavaros politikai helyzet és a francia háborúk közeledő veszélye miatt 1807. augusztus 1-jén Görgey Márton (1807. augusztus 1 - augusztus 23.) esztergomi érseki helynök kapott kinevezést Pécsre, ám korai halála miatt el sem foglalhatta posztját. Még ebben az évben nyert kinevezést Király József (1807-1825) esztergomi kanonok. Jelentős humanitárius alapítványokat tett: a katolikus ifjúság nevelésére iskolai ösztöndíjat alapított. Az ő kezdeményezésére, egy alapítvány által minden évben a mohácsi csata napján - augusztus 29-én, ?nyakavágó keresztelő szent János? napján - emlékmisét és beszédet tartanak az elesett hősök lelkiüdvéért Mohácson magyar, német és horvát nyelven. Az egyházmegye elaggott papjai intézete számára 10 000 forintot adományozott. A pozsonyi zsinaton a Káldy-fordította szentírás megjobbítására alakult bizottság elnöke volt. Az 1820-as rendelet alapján megtiltotta a további temetkezéseket a Székesegyház talajába, ekkor alakították ki a püspöki és a káptalani kriptát is. Ma is fontos dokumentumok az 1810-1811-ben folytatott egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei (canonica visitatio). Három esztendei vacanti át (1825-1828) követően báró Szepesy Ignác (1828-1838) került Erdélyből a püspöki székbe. Felismerve a helyzetet, azonnali lépéseket tett a város felsőoktatási problémáinak megoldása érdekében. A győri főiskola Pécsre helyezése azonban nem sikerült, de Szepesy nem adta fel a harcot. Benyújtotta engedélykérelmét egy jogi-filozófia fakultás felállítására a papi szemináriumon belül. Nem titkolt szándéka az volt, hogy nyilvános főiskolává emeli intézményét, s ennek érdekében egy 100 000 forintos alapítványt tett. A várostól kapott telken felépíttette Piacsek József tervei alapján a Joglíceum épületét, amely az 1832-es átadástól kezdve a Klimo György által alapított Püspöki Könyvtár épülete lett. A jogi fakultás részére megvásárolta a pálosok egykori raktárnak használt templomát, és a mellette álló épületet, amelyet szertárral és nyomdával látott el. Megalapította a püspöki tanítóképzőt, a dóm előtti teret átengedte a város lakóinak sétatér céljára. Saját költségén a líceum számára nyomdát rendezett be. Az 1825. szeptember 14-i országgyűlésen elsőként szólalt fel magyar nyelven. Ezek mellett a legnagyobb tette a Szentírás hat kötetes új kiadása volt.

Őt Scitovszky János (1838-1848) rozsnyói püspök követte az egyházmegye élén. Célja a hitélet emelése volt, évente látogatást tett a megye iskoláiban és anyagilag támogatta azokat. Oktatási reformjának egyik pontjaként a püspöki tanítóképzőben bevezette a " mezei gazdaság-elméleti tan " oktatását. A város hírnevét emelte az 1845-ben védnöksége alatt Pécsett megrendezett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. nagygyűlése is. Legjelentősebb tette a Miasszonyunk apácarend Pécsre telepítése, valamint a Szent Mór-kultusz bevezetése volt. Magyar-német-horvát nyelvű szentírást adatott ki. 1849-ben a hercegprímási cím mellett a pécsi püspöki címét is használta, amelyről csak 1852 januárjában mondott le. Girk György (1853-1868) érseki helynök követte az egyházmegye élén 1853-ban. 1863-ban három napos egyházmegyei zsinatot tartott, melynek dokumentumait egy könyvben tette közzé. 40 000 forintos költséggel kisszemináriumot alapított. A Páli Szent Vince és Marillaci Szt. Lujza alapította Irgalmas Nővéreket, az ún. "szürke nénéket", ő telepítette le Pécsett.
Dulánszky Nándor (1877-1896) nagy tettvággyal érkezett Pécsre: a dómépítés stílusának európai tanulmányozása után a pécsi bazilika átépíttetése vette kezdetét 1882 és 1891 között, olyan neves építőművész irányítása alatt, mint Friedrich Schmidt , a Rathaus akkori építője. Az egyházi zene megújítása is nevéhez fűződik: száműzte a zenés miséket, helyette a gregorián énekiskola növendékei kaptak helyet a szűk kóruson. Sok figyelmet szentelt a papnevelő intézetnek, valamint a nőnevelésnek. Az egyházmegyében tíz helyen létesített kisebb leánynevelő intézetet, leányotthont. A tanítóképzőkön rendezte a tanári fizetéseket. 1882-ben 1288 Ft alap letétele után, évente 100 Ft-ot juttatott a Legényegylet számára, az iparos ifjak lelki megmentése érdekében. Nevéhez fűződik a Katolikus Kör létrehozása is. 12 tanulónak pedig ingyen étkeztetést biztosított a püspöki rezidencián. Szóbeli és pénzbeli buzdításával hozzájárult a Szent Pál Társulat második megalapításához. Nagy gondot fordított a püspöki könyvtár ügyeire is. 10 000 Ft-tal támogatta az agg papok segélyalapját. 1896-ben bekövetkezett halála után, egy évig megint betöltetlen volt a püspöki szék.
1897-ben Hetyey Sámuelt (1897-1903) nevezte ki az uralkodó. Lelkesen vetette bele magát az egyházi munkába. Egy nagy összegű alapítványt tett egy felállítandó egyetem ügyének elősegítésére. A szentlászlói püspöki nyaralót renováltatta11898-ban, s ekkor hozta létre a híres - 6 holdas - arborétumot is.

vissza a lap tetejére

IV. A XX. század

Gróf Zichy Gyulát (1905-1926) 1905-ben nevezte ki az uralkodó a pécsi egyházmegye élére. Nevéhez fűződik a Dunántúl című napilap elindítása, mely egyben a város katolikus sajtójának fellendülését jelentette. A Dunántúli Nyomda kézbe vételével teremtette meg a katolikus lap zökkenőmentes kiadásának feltételeit. A jezsuita rend támogatása érdekében nagy összegű alapítványt tett, valamint rendházat, kollégiumot és főgimnáziumot is építtetett számukra (1912-1914), és az egész komplexumot X. Pius pápáról nevezte el.
Az első világháborút követően szerb csapatok szállták meg az egyházmegye D-i részét, majd a trianoni békediktátumot követően jelentős területeket csatoltak el az ország D-i részéről, amely az egyházmegye territóriumának jelentős csökkenéséhez vezetett. 1923 és 1925 között a püspökség kezelésében levő több épületet, többek közt a Klimo Könyvtárat 35 000 kötetével egyetemben örökös letétként átadta a Pozsonyból Pécsre menekült Királyi Erzsébet Tudományegyetem használatába. Ezzel beteljesítette Klimo püspök álmát: a Püspöki Könyvtárat egyetemi könyvtárrá tette. 1925-ben zarándoklatot vezetett Rómába a piusi növendékek és szüleik számára. Megalapította a Miasszonyunk Zárda keretén belül a felsőbb leányiskolát, a zárdatemplomtól nyugatra emelt épületben. Kezdeményezésére jött létre az Emerikánum fiúinternátus. A megyei tanügyfejlesztés keretében több elemi iskola létesítése is neki köszönhető. Ezeken kívül még egy nővérotthon szociális létesítmények alapítása is a nevéhez fűződik. 1926-ban kalocsai érsekké történt kinevezése után átadta az egyházmegye irányítását - Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök javaslatára - "az alsópapság legnépszerűbb és legérdemesebb papjának ", Virág Ferenc szekszárdi plébánosnak. Távozásakor a törvényhatósági bizottság a város díszpolgárává választotta.
Virág Ferenc püspöknek jutott az egyik legnehezebb, legfájdalmasabb feladat: püspöksége alatt történt meg az egyházmegye földjeinek elvétele, szétosztása, ingatlanainak államosítása, az egyház és az állam formális szétválasztása. Püspöksége alatt kerültek a püspöki palotába az Állami Egyházügyi Hivatal által kinevezett ún. "bajuszos püspökök", akiknek a püspöki levelezés ellenőrzése mellett a plébánosi kinevezések felügyelete is a feladatuk volt. Ebben a méltatlan helyzetben méltó tudott maradni elődeihez. Megmaradt mecénásnak, a művészetek pártfogójának, és mind emellett költőnek. Az iskolák államosítása nyomán Pécsett megszűnt a teológiai képzés, így az egyházmegye kispapjai a győri szemináriumba kerültek.
Virág kormányzása alatt közel 30 templom épült az egyházmegyében, például, az Újdombóvári Katolikus Templom, a Gyárvárosi, a Pálos templom, a Pius (Jézus szíve), a Szent István templom, a Bártfai utcai templom és a Kertvárosi templom, valamint a temetői kápolna is. A Sarutlan Karmelita Nővérek rendjét ő hívta Pécsre 1928-ban. Átadta nekik a Mindenszentek templomát és a mellette lévő területet. Rendházuk 1938-ban készült el. 1943. június 6-án Esztergár Lajos akkori polgármester kezdeményezésére, püspöki szentmise keretében Jézus Szíve oltalmába ajánlották a várost és lakóit a város főterén. Az erős szociális érzékű városvezető szívén viselte szeretett városának gondjait, elsősorban a szegényeken igyekezett segíteni - látva azonban az egyre növekvő problémákat és a megoldások egyre fogyatkozó lehetőségét, a mélyen hívő ember az Égiekhez fordult segítségért. Az ő lelkében született meg a gondolat, hogy Pécs városát Jézus Szíve oltalmába kell ajánlani. Virág Ferenc püspök felkarolta a kezdeményezést, és a nemes gondolatnak hamar megnyerték a város minden jólelkű, jóérzésű polgárát is. 1954-ben a püspökszentlászlói kastélyt az egyházi szeretetszolgálatnak adta. (Idehozták az ávósok háziőrizetbe Mindszenty József bíboros hercegprímást, és itt tartották 1955. július 14-től november 1-ig, hogy a kínzások alatt legyengült egészségi állapotát feljavítsák.) Virág Ferenc a második világháborút követően bölcs példamutatással segítette a katolikus egyház híveit egészen 1958-ban bekövetkezett haláláig,
1948-tól Virág Ferenc mellett segédpüspöki minőségben működő Rogács Ferenc (1958-1961), segítette a betegeskedő püspököt: püspökkari értekezletekre járt, bérmált, és egyéb funkciókat is ellátott. Virág halála után átvette a megyéspüspöki feladatokat. Magas kultúrájú és műveltségű püspökként az elmélyült hitéletet igyekezett hívei között terjeszteni. Jézus népe címmel megjelent imakönyve több kiadást is megért. A II. Vatikáni Zsinat előestéjén, 1961. február 20-án hunyt el.

Cserháti József kezdetben káptalani helynökként, majd 1964-től apostoli kormányzóként irányította az egyházmegyét. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein. Sokat fáradozott a lelkipásztori munka megújításán a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkári minőségében. Nevéhez fűződik a pécsi székesegyház renoválása, apostolszobrainak cseréje, 9 templom felépíttetése, és további 3 építkezési munkálatainak elindítása, 12 új és ennél jóval több plébániaépület felújítása. Egészségének rohamos romlására hivatkozva kérte felmentését a pápától, aki azt 1989. november 3-án engedélyezte.
Szintén a már betegeskedő elődje mellé nevezték ki segédpüspökké, a korábban Szekszárd-Belvárosi plébánost, Mayer Mihályt (1989-től). 1989. november 3-án, mint megyéspüspök vehette át az egyházmegye kormányzását. A rendszerváltoztatást követően a korábbi egyházi ingatlanok nagy része visszakerült a püspökség tulajdonába. Újra megkezdődhetett a teológiai képzés, az 1991-ben felállított Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Az egyházmegye életének kiemelkedő jelentőségű eseménye, az 1991. augusztus 17-i, pogányi reptéren II. János Pál pápával koncelebrált szentmiséje volt. 2000. december 30-án felszentelte a Dóm művészi aranykapuját, Rétfalvi Sándor alkotását.

Fedeles Tamás - Pohánka Éva
Térképek: Kikindai András

A Pécsi egyházmegye 2003-as statisztikai adatai:
Területe: 8 191 km 2
Lakossága: 683 392 fő
Katolikusok száma: 439 786 fő
Esperesség: 9
Plébániák száma: 205
Ebből oldallagosan ellátott: 6
Templomigazgatóság: 5
Papság: lelkipásztorkodó papság száma: 124 fő; nyugdíjas: 24 fő
Szerzetesrendek: pálosok, ciszterciek, irgalmasok, ferences és kármelita nővérek

Irodalom:
Borsy Károly: A XVIII. század második felének két püspöke. Klimó György és Eszterházy Pál László. Tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. Egyháztörténeti tanulmányok I.
Pécs, Pécsi Egyházmegye, 1993. 275-306.; Uő: Klimó György aki megszerette Pécs városát. Pécsi Szemle 2000. Tavasz. 21-26.; Uő: Pécs püspökei a török idők után, Pécsi szemle, 2001. Tavasz. 24-41.; Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis Quinqueecclesiensis. I-IV. Quinque-Ecclesiensis 1874-1880.; Dr. Cserháti József: Másokért élünk, egymásnak szolgálunk. Önéletrajzi látképek és felüdítő megállóhelyek. [Pécs, 1991.]; Engel Pál-Koszta László: ?Pécs püspökei'; Koszta László: ?pécsi püspökség' In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. sz.) Főszerk.: Kristó Gyula, Szerk.: Engel Pál, Makk Ferenc. Bp., 1994. 538?539.;
Engel Pál: Magyar középkori adattár. PC CD-ROM, Arcanum Digitéka, 2001.;
Fricsy Ádám: A Pécsi Egyházmegye püspökei. Pécsi Szemle 2001. Tavasz. 22?23.;
Fülep Ferenc: Sopianae. The History of Pécs during the Roman era. Archeologia Hungarica 50. Bp., 1984.; Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum I-VII. Posonii-Pesthini, 1782-1812.; Uő: Prolegomena in historiam episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804.;
Koszta László: Egy francia származású főpap Magyarországon. Bertalan pécsi püspök (1219-1251). Aetas 1994/1. 64-87.;
Molnár Antal: Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612-1686). In: Uő: A Katolikus Egyház a hódolt Dunántúlon. Budapest, 2003. 11-119.;
Timár György: A pécsi címzetes (választott) püspökök birtokmegőrző törekvései a török hódoltság idején. In: Pécs a törökkorban. Szerk. Szakály Ferenc. Tanulmányok Pécs Történetéből 7.
Pécs, 1999. 133-170.; Uő: Szenttisztelet Pécsett a középkorban (patrocinium, titulus ecclesiae).
In: Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta. Tanulmányok Pécs Történetéből 9. Pécs, 2001. 69-101.;
Szentkirályi István: Pécs megyéspüspökei a felszabadulás óta, Dunántúl XVI. évf. 99. sz.
(1926. május 4.) 2-3.;
Tóth Endre: Sopianae: a római város, mint Pécs elődje. In: Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta. Tanulmányok Pécs Történetéből 9. Pécs, 2001. 27-42.;
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914.